Boldogasszony csipkéje

A málna és köztem régóta húzódó rossz viszony van. Ez még gyerekkoromban kezdődött, úgy a, 70-es évek közepére tehető, mikor volt egy nem kicsi málnásunk. Akkoriban szerintem sok családnak volt, mert kereset kiegészítésnek nagyon jól jött. Ha akartam, ha nem (bár akkor nem volt kérdés, hogy akarom-e szedni a málnát, ez természetes volt, hogy ez a család dolga málnaszezonban) málnát szedtünk. A leadás mellett persze jutott nagyon sok enni és szörpnek. És itt ért véget a mi jó viszonyunk. Máig odajutottam, hogy a málnát nyersen már megeszem, sőt idén azt vettem észre, hogy szívesen szedem, de a málnaszörpöt a mai napig nem tudom meginni. Ezért csak lekvár készül a málnából. Méghozzá citromfüves. Ajánlom a citromfüvet minden kis és nagy kertbe, mert nő mint a gomba, nem győzőm nyesegetni, hogy a fűszerdombon másnak is hagyjon helyet. Apropó gomba. Még tavasszal vettem egy doboz kerti laskát. Gondoltam már csak a gomba hiányzik a kertből. Ez is tipikus eset arra, ha tudom, hogy ez lesz, meg sem állok a gombadoboz polcnál a boltban. Gödörásás, talicska, víz és órákon át tartó gyúrás. Nem éreztem a kezem mire végeztem és belekerült a gombás cucc a gödörbe. Aztán 8 hétig semmi. Mindennap a gödörhöz jártunk a kisfiammal megnézni hátha. Ez volt a szerencsénk, mert 3 nap alatt lett két darab kéttenyérnyi laskagomba lett. Éppen grilleztünk, mi bajunk lehet alapon "rózsáira" szedve meggrilleztük az egyiket. Volt még maradék kecskesajt a hűtőben, azt is meggrilleztük a pácolt tarja mellé. Most is összeszalad a nyál a számban, annyira finom volt. A gomba papírja szerint az évszak végéig lesznek terméshullámok, hát nagyon várom, mert nagy meló volt.
Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére