Szőlős kertünk gyöngyszemei

Édesapám birtokát szőlő kordon veszi körül. Van itt nagy szemű csemege (a fejezet címe is innen jutott eszemben, gyerekkoromban nagyon sok szőlőskertek királynőjét ettem), apróbb szemű muskotályos, Othello a kék szőlők királya, többféle borszőlő. A bor nálunk annyira nem nyerő, így a borszőlő felhasználására ki kellett találni valamit. És elkezdődött a próbafőzés. Szőlő java (csökkentett cukortartalommal), Fűszeres szőlőzselé (édes, fűszeres, áttetsző zselé húsokhoz, sajtokhoz) és a Mazsolás szőlőlekvár, ami hét nyelven beszélt, a nyolcadikon pedig ugatott.

A Szőlő java azon vásárlóimnak készült, akinek fontos, hogy mennyi cukor van a termékben. (Ezekkel a termékekkel egy a baj, felbontás után nagyon rövid időn belül el kell fogyasztani, mert még a hűtőben tárolva is megpenészesedik. Ellenben a hagyományos mennyiségű cukorral készült társaival szemben, ahol a cukor nem engedi a penészgombák kialakulását, így szinte akár meddig eltarthatóak hűtőben a felbontás után.)

Fűszeres szőlőzselé: Magyarországon úgy érzem még szoktatni kell a vásárlókat a nem kenyérre kenhető termékekhez. Mikor azt mondom sült hús, sajt, grillezett kecskesajt, nem nagyon értik mit akarok a lekvárral vajas kenyéren kivül. De nem adom fel.

Mazsolás szőlőlekvár: a befutó. Ahogy írok róla is összeszalad a nyál a számban.  A rozéban áztatott mazsola, a mag és héj nélküli édes lekvár, mennyei.